Olyan vagyok ma, mint a szél, szaladni vágyom szüntelen. Könnyű testtel, láthatatlan, csak futnék át az életen. Nézném fentről nemtörődöm', a létfolyam mint kavarog. Nem zavarna semmit bánat, csak lennék, mint az angyalok. S mi vagyok? Csak halk lélegzet, mondat végén a három pont. Semmi vagyok, mégis látszom, mint szép ruhán egy konok folt. Semmi vagyok, szürke árnyék, falhoz lapulva, csöndesen. Szárnyam sincs, így nem repülök, csak a szél sodorja életem.
